Mesterházy Attila kimondta.
Az SZDSZ évekig lubickolt a boldog zsaroló szerepében, miközben az MSZP egyre idegesebb lett attól, hogy az - az ő szemükben öntörvényű - liberálisok mennyire elszemtelenedtek. Ha nincs SZDSZ, nincs MSZP-kormányzás. Ez volt az alapelv eddig. Most az SZDSZ szorgalmasan dolgozik saját kisgazdásodásán, pedig nem is a nagy testvér adagolja a háttérből a töltényt, hanem a Fidesz, dehát magára vessen (földet) az a párt, ahol a belügyeket ellenfelei határozzák meg.
A vörösöknél a népszavazás verte ki a biztosítékot. Nem elég, hogy a Magyar Szocialista Párt koalíciós partnere a szocializmusról (és nem például a kommunizmusról) szavaztatott kampányilag, a totális vereség után Horn (nem Gyula, hanem Gábor) belekacsintott kádárjancsisan a HírTV kamerájába és elrikkantotta magát: Feri menj a picsába!
Az MSZP joggal gondolta, hogy ha ilyen barátai vannak, ellenségre, azaz ellenzékre már nincs is szüksége. Közhely. Nem elég, hogy az SZDSZ által vezetett minisztérium a népszavazási kampányban és előtte egy értelmes mondatot nem tudott elmondani a reformról hosszú hónapokig, csak makogtak és pislogtak a kamerákba, fogalmuk se volt, mit és hogyan kell kommunikálniuk. Reménytelen helyzetbe kerültek, még a megfelelő szürkeállománnyal felvértezett liberális értelmiség sem sietett segítségükre.
Visszatérve Mesterházyra: jól érzékeli az MSZP, hogy itt a büdös életben nem lesz baloldali győzelem 2010-ben, ha nem hallgatnak az idő szavára. Két okból.
Az egyik ok az, hogy a magánbiztosítók bevonása az egészségügybe nem fog sikerülni: óriási a politikai kockázat, a haszon csekélynek tűnik, és még a banki kamatok is biztosabb és jobb jövedelmezőséggel kecsegtetnek. Ráadásul a kormányzat is meggyengült, az ellenzék nélkül is sikerre ítélt EU-s pályázatokat sem tudja zökkenőmentesen levezényelni, a végrehajtott pozitív intézkedések kommunikációja a választások óta nem ment át a választói fejekbe. Ez a magánbiztosítós történet rázósabb ügy, gondolkodni is kellene néha a Gizella utcában!
A másik ok: az SZDSZ önpusztító folyamatot gerjeszt saját pártján belül. A Fideszben megfigyelhettük, hogy ha egy párttag grízbe került, azt kitették, kiléptették 0-3 nap alatt. A liberálisok csalói még mindig gyengítik a pártot, s a csalókkal soraikban készülnek tisztújításra, elnökválasztásra, stb... ugyan, mindegy is. Ha bármelyik nyer a csalásgyanúba keveredett két pártelnökjelölt közül, egyenes út vezet a lejtőhöz. Egy új, harmadik jelölt neve fel sem merült, pedig nincs más választásuk.
Az SZDSZ-t nem érdekli semmi, csak az idejétmúlt politikai elvei, amelyekhez reálpolitikusként már észrevehették volna, hogy felesleges ragaszkodniuk. Az MSZP pedig egyelőre belső harcait vívja. Gyurcsány orbáni ügyességgel építette le a párton belül a lehetséges utódait, hogy ne legyen alterntívája, mint ahogy jelenleg nincs is.
Hacsaknem: Orbán Viktor. De ő nem Gyurcsány pártelnöki pozícióját akarja megkaparintani.
